Tulpentijd: Falmászás/Wall Climbing

A 2. HÉT (26)

Első alkalommal egy falmászó sport létesitményben.
Ehhez mindenképp fényképes illusztráció szükséges, tehát a kép alapján próbálom magyarázni. A falmászás egy aránylag új sport lehet, ami a sziklamászásnak teremben, mesterséges körülmények között is gyakorolható változata. Tehát a „fal” a sziklafalat hivatott...hmmm...nem szimbolizálni, hanem inkább pótólni. Mesterséges sziklafal. Persze sima fal nem lenne elég, ahhoz, hogy halandó ember –nem számitva pókembert és egyéb kreatúrákat, ugyebár ;)- fel tudjon mászni, tehát a falon különféle alakú, méretű és szinű kapaszkodók (nem tudom a helyes magyar nevüket, de szivesen veszem a korrekciókat nálam képzettebb honfitársaktól :) vannak elszórtan felszerelve. Ezeket kell lábbal, vagy kézzel (esetenként mindkettővel egymás után) megfogni/rálépni, és haladni felfele, vagy éppen amerre visz.
Még mielőtt ebbe belemennék, el kell mondanom, hogy 2 féle mászási mód van.

Az egyik a kis

teremben, pár méter magas falon, alul szivacs szőnyeggel, biztositó kötél nélkül (de nem gond, mert ha leesünk is alattunk a szivacs), a másik nagy, magas (10-20 m) teremben, szivacs nélkül, viszont biztositó kötéllel a hevederen, aminek ugye a másik vége egy lent álló társunkra van csatlakoztatva. Ő engedi a kötelet a mászó tempójához igazitva, és persze ha a fenti eltéveszti és zuhanni kezdene, a lenti biztositja, hogy ne sokat veszitsen a magasságából.

Abban a létesitményben, ahol tegnap voltunk, a Központi Pályaudvar (Centraal Station) mellett, számozott útvonalak voltak. Jelölve volt, hogy melyik gumó (kapaszkodó) a kezdő, hogy 1 vagy 2 kézzel kell-e megfogni, és, hogy hanyas számú útvonal kezdőpontja. Ezután a szin (és tapasztalat) alapján ki lehet találni merre tovább, mig az ember el nem éri a végpontot, ami szintén jelölve van. Ha sikerült ezt a „gumót” két kézzel megfognunk, akkor az adott számú „útvonal” teljesitettnek tekinthető. Mivel most verseny folyik, mindenki kap egy úvonallistát, amin be lehet jelölni, hogy melyiket teljesitette már. Különféle nehézségűek vannak persze. Én másztam olyat is tegnap, ami lent kezdődött, és kivételes módon lent is fejeződött be, miközben a plafont érintő pontja is volt (tehát lentről fel, majd onnan le) és egy kidomborodáson is át kellett jutni (lsd. foto).

Az érdekes az, hogy a terem közepén, ahogy a képeken is látszik bárpult van. Itt lehet jegyet venni, cuccot bérelni, de lehet sört, vagy kaját is venni. Nekem nagyon tetszik a hangulata, amikor a kiemritő mászás után, leülünk sörözni, rágcsálni, és még közben is figyelhetem a technikát az éppen mászókon. Közben szól a zene, meg minden hejehuja elem be van iktatva ;)

Itt mostmár hozzáteszem a következő alkalom történetét is. Csütörtökön mentünk, hogy elmúljon az izomlázam. Ebben egyébként segitett is, viszont az első alkalomhoz viszonyitva nulla teljesitményt sikerült produkálnom :( A kijelölt 'nem olyan nehéz'-nek titulált utak közül csak vagy kettőt nevezhetünk megtettnek (az a szabály, hogy a Célpont kapaszkodón jelölt fogással, többségében két kézzel történő fogással (matching) megkapaszkodva tekintjünk teljesitettnek az utat). Egyszerűen nem volt erőm, és több utat is csak azért szakitottam meg (=leugrottam a falról) mert nem tudtam tartani magam tovább.