Nem tudom miért hétvégi időszámitásra álltam rá. Talán mert a hétköznapok annyira rövidek, hogy sok eseményt nem lehet beléjük tuszakolni. Sokszor túlórázom és érek haza 8, 9 óra körül. Utána sok esemény már nincs. Mivel a hétvégék gyakorlatilag „full” telitettek, a mosás stb. életfenntartó műveletek is hétköznap estékre maradnak. Elvileg kaját is ekkor kellene összeállitani a következő nap ebédre, de ez többségében nem jön össze. A főzés még mindig a legelkerültebb tevékenységek egyike.
Ilyenkor az állomáson levő boltok vmelyikében veszek kész mikrós kaját, vagy salit, vagy péksütit. A cég édességkészleteire is rá rá járok még, de lassan le kell állni vele, mert jön a tél (hizó időszak) amikor amúgy inkább salival vitamint kell bevinni, mint édességet. Húú, nagy szavak ezek, csak legyen aki elkésziti a salit is ;-)
Amit hétköznapokon szoktam végezni az még mindig a falmászás. Ez is attól függ,hogy van-e éppen még mászható útvonal, vagy már csak a felső szintűek maradtak, mert ez esetben csak szétroncsolom a tenyerem bőrét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése