Hétvége Magyarországon (okt. 10-13)

Ez volt a 2. alkalom, hogy autóval tettem meg a Budapest-Amsterdam távot. Az korábbinál, és így a vártnál sokkal elviselhetőbb volt az út.
Munka után rögtön indultunk (én hamarabb eljöttem a cégtől, mert Haarlembe kellett mennem lakásbérleti szerződést kötni). Mire visszaértem Sloterdijkbe Yo is végzett, és indultunk Amstelveenbe, hogy onnan 8 óra előtt elinduljunk.
Szokás szerint dugóba kerültünk a holland autópályán, de így is szépen téptünk :-) hazafelé Németország (avagy Lóránt szavaival: Mordor) földjén keresztül. 2,5 tankból sikerült hazaérni másnap (péntek) dél körül, úgy, hogy közben aludtunk alig 3 órát az autópályán valahol.
Egy újabb hosszú autóút Amszterdam Budapest között. Nem részletezem. Aki már „csinálta” :-) tudja, a többiek pedig semmi jóból nem maradnak ki, ha sose próbálják ki :)
Otthon alig pár órácskára találkozhattam kedvenc édesanyámmal. Sétáltunk kicsit a belvárosban, ittunk egy sört a Vörösmarty téren, majd elköszöntünk. Nekem találkozóm volt egy néhány kedves barátommal. Nem reméltem sokat 3 óra, autóban lekevert alvás után, de ugye, ha dinom-dánomról van szó, még mindig verhetetlennek mutatkozik „kis” szervezetem. Jó néhány sör után még 11-kor sem voltam lepunnyadva. Nem reméltem, hogy ennyi cimbivel tudok találkozni ;)

A szombat papival városnézős nap volt. Az eredeti terv szerint fürdőbe mentünk volna, de papi vhogy nem akart. Szép idő volt nagyon, ezért nem is bántam. Felmentünk a várba, rétest ettünk, Gundel palacsintát, meg efféle nagyon magyaros kajákat :-) Yonak minden izlett ;-)
Vacsira japán kaját (okonomiyaki-t) csináltunk otthon. Papi mesélt a régi időkről csak úgy mint mindig, csak most forditanom kellett. Így is jó móka volt. Érdekes dolog, hogy ahogy az állatok is megérzik, ki a jó ember, úgy az embereknél is működik valami 6. érzék talán, ami rávezet minden lehetséges verbális kommmunikáció nélkül.

Vasárnap volt a nagy REPPENŐS nap. Fúú, alig vártam már, hisz még mindig nem reppentem egyet sem az új ernyővel. Egy clubtársammal, Istvánnal kontaktolva, csatlakoztunk a haladó csoporthoz, Csülök vezetésével. Rosszul indult, mert noha el volt döntve a Kétágú, a reggel 9-es találkozó idején már "más szelek fújtak" (blub, japán barátaim már mondanák, hogy "tata-viccekkel" jövök/oyaji gyagu/)és úgy tűnt le kell fújnunk a reppenést, mert értelmetlen utazással tölteni az időt, ha végül repülni sem tudunk.
Végül, hosszas szakértés után, arra jutottunk, hogy mi is csatlakozunk a csapathoz, ami végül a Nagy Kevélyre határozott indulni. Mivel ez igen közel van Bp-hez, ha nincs szél rögvest hazaindulhatunk.
Kb.40 perc (15 kg-os felszereléssel történő) hegymászás után elértük a start-helyet. Hát igen magasztos volt: egyrészt a kilátás, másrészt a tekintélyt parancsoló magasság. Egy igazi hegy! A starthely leginkább a Máriára hasonlitott a Hármashatárhegyen: sziklás, elég kis terület az ernyő kiteritésére, meg egyáltalán a startolásra, mert igen meredek a hegyoldal, és bokrokkal, kicsit távolabb pedig fákkal boritott. Az első startomnál igen közel is kerültem a természethez ;) de még inkább a leszállásnál, hehe...
Minden esetre az első alkalom volt, hogy saját "számitás" alapján, hétvégi házakat nem "érintve", 8-asozva, szélirányra beállva stb. sikeresen leszálltam.
2 startból kb. 40 percet repültem. Nagyon szép késő nyári idő volt, alig termikus idő. Tökéletes! Jó lett volna tovább maradni, de igy is NAGY élmény volt!
Aznap még magyar kaját enni, fürdőbe és falat mászni is terveztük menni, de sajna ebből a falmászás már nem jött össze.

Hétfőn reggel orvoshoz volt időpont megbeszélve. Útban hazafelé elintéztem a vásárlást is. Felpakolva értem haza 11 után. Ezen a napon találkoztam volna Jucussal, ami már nem jött össze ;(