Mamiék Hollandiában

Mamiék Hollandiában

A szokásostól eltérően ez a nap (anyáék érkezésének napja) kivételesen jól indult. Először is sikerült időben felkelni wohoow!! (a legtöbb nap itt szokott elbukni) és a dugó ellenére, -amit ugye nem lehet reggel elkerülni Amsterdam felé- beértünk időben dolgozni (ez azért hangsúlyos, mert a főnök nemrégiben megnézte mindenki érkezési-távozási időtáblázatát és odairt megjegyzéseket...:a lényeg hogy 9-re bent kell lenni). Aztán az egész nap is a „rendben mindent lerendezek” mielőtt szabira (hosszú hétvége volt csak 1 napot vettem ki pluszban) megyek jegyében telt. A megbeszélt időben lehagytuk az irodát. Annyi nem tervezett jött közbe, hogy úton a déli pályaudvar felé beugrottunk a finom kávé boltba és a javamra elszámolták a mennyiséget, így majd' dupla annyit kaptam mint amit fizettem. Annyira időben voltunk, hogy még egy bioboltba is be tudtunk ugrani (mostanában a tisztitószereket is itt veszem). Szóval wooow!

A legnagyobb gondot az jelentette, hogy megtaláljuk anyáékat (a 2 vágány közül az egyiken :-)) és ez is sikerült!!!

Mivel 17 óra körül érkeztek és mire a dugóban hazakeveredtünk 6 is elmúlt már nem mentünk sehova aznap. Fáradtak voltak a hosszú vonatút után. Mami persze hozott sütit és kocsonyát is otthonról ( ;-) ) így vacsizni sem volt indokolt kimenni. A vonaton Berlinből papi még nem számolt azzal, hogy Mo-on túl az emberek már nem beszélnek magyarul és az otthon megszokott módon tett fel kérdéseket embereknek. A kalauz csajszitől a német vonaton azt akarta megtudni, hogy az éppen látható erdő telepitett vagy természetes erdő.

A pénteki napra alapos tervet készitettem. Reggel 8-kor indultunk Alkmaarba a sajtpiacra. Öcsi is jött Utrechtből így teljes létszámban tudtunk indulni. Túl korán (!!!) érkeztünk. Tetttünk egy kört az előkészületekben elfoglalt téren. A „mázsa”téren.Papi is jó helyen le tudott ülni egy padra, míg mi a mamival körbejártuk az árusokat. Vettünk sajtot, képeslapokat meg apróságokat ajándékba. Szép kis város ez az Alkmaar.
Mire elkezdődött az „adok-veszek” teljesen tele lett a tér és a környéke. Papi mellé lett nénik telepedtek és szóba is elegyedtek papival. Ő ekkorra már beleszokott abba, hogy noha az emberek körülötte akár magyarok is lehetnének kinézetük alapján, mégsem feltétlenül (azaz az esetek többségében egyáltalán nem) beszélnek magyarul. Így a lett néniknek udvariasan mondta, hogy „sajnos nem értem a nyelvüket” .Őket egyébként ez nem tartotta vissza a diskurzustól. Cukik voltak :-)
Papi padja közben belekerült a sajt-tér kordonon belüli részébe. Ő ülve ott maradhatott de nekünk el kellett hagyni a kordonon belüli részt. Így is hallótávolságban maradtunk papival és ő végig ülve a legjobb kilátással nézhette az eseményeket.

Aztán tettünk egy sétát mindannyian a környező kis utcácskákban. Mami minden sajtstandnál lemeózta a sajtokat, viszont papi az első kostoló után többet nem kért. Azt mondta hogy nem jó. És ez az egy „rossz élmény” elég volt ahhoz, hogy ne egyen több holland sajtot ;-)

Alkmaarból a terv szerint Zaanse Schans falumúzeumba mentünk volna, de papi már eléggé elfáradt, így úgy döntöttünk elmegyünk északra megnézni a 32 km hosszú Afsluitdijk-t (zárógát, amivel lezárták a tengert, és összekötötték Észak-Hollandiát Frizfölddel). A gáton autópálya halad, aminek a bal oldalán az Északi-tenger bal oldalán az arról leválasztott, és mára már édesvizű belső tenger, az Iljsemeer volt látható. A gát, és a Frizfölddel érintése után Keukenhof virágkertbe vettük az utunkat. Ez délre van, Leidentől nem messze.
Itt mindenféle remekbeszabott virágkompoziciót, kertet, szélmalmot, láthat az ember. A legérdekesebb az óriás tulipánföldek ameddig a szem ellát.
Sajna tulipán hagymát ebben a szezonban már nem árultak, így más kis virágmag ajándékcsomagokat vettünk.

Hát ez a nap kicsit túl sűrűn szervezettre sikerült. Nem vettem figyelembe, hogy papinak még a kocsiban ülés is fárasztó hosszabb távon. Ezentúl „szellősebbre” alakitottam a programot.

Szombaton Amsterdam volt a program.
A Museum Plein-en leparkoltuk az autót. Ott volt a gyémánt múzeum, ahova először menni akartunk. Mivel kicsit későre csúszott a kezdés, mi anyával úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a múzeumot és elmegyünk a piacra. A legnagyobbra Amsterdamban. Ami nekem nagyon érdekes volt itt, amikor először mentem, az a rengetegféle halat áruló halas, és a mindenféle (de tényleg minden!) egzotikus cgyümölcsöt tartó árus. Be is vásároltam sok ismeretlen fajtát az első alkalommal. Most viszont inkább mami szemszögből nézelődtünk. Csatlakozott Anikó, egy szabadúszó lektor „munkatársam”, akit nemrég ismertem meg.
Miután újra egyesült a társaság elindultunk vilivel a múzeumok teréről a belvároson keresztül a Központi Pályaudvarra. Innen kis gyaloglással elérhető a Damrak azon része, van a csatornán van egy sétahajó állomás. Itt szálltunk be és hajóztunk egy órát Amsterdam belvárosában és a kikötőben. Érdekes volt ebből a szemszögből is megnézeni azokat az utcákat amiken hetente járok és persze olyanokat amiket nem is ismertem. Papit a nyitható hidak fogták meg leginkább itt is. Már Alkmaarban is láttunk egy nagyobbat épp működés közben.
A hajókázás után vacsi jött. Egy argentin steak-grill éttermet választottunk közel a vilihez. Húst hússal ettünk, de finom volt. Még papi is megette az ő adagját, pedig már egy jó ideje egyáltalán nem szereti a húst.

Vasárnap a falumúzeumba mentünk. Sajna későn értesültem, hogy kocsival megközelithető bejűrata is van, így a korábban is megtett kompos megközelités volt a természetes. Viszont ez túl sok gyaloglást rótt papira, az amúgy is tágas falu körsétán túl. Végül azt csináltuk hogy Lóránttal kikompoztunk a parkolóba és átmentünk (Tomtom segitség nélkül!) az átépités alatt álló híd megkerülésével a főbejárathoz.
Én a szervezést jobban kedveltem az egészben a látványnál, mert én voltam a sofőr, és -noha édes kevés- mégis a legtöbb helyi ismerettel rendelkező a csapatban. Közben azt kellett szem előtt tartani, hogy anyáéknak ne kelljen többet gyalogolni, mint amennyi az adott látványosság megtekintéséhez szükséges.

Haarlemben vacsiztunk a kedvenc mexicoi éttermemben (Popocatepl). Mi mojitoztunk, mami pina colada-t ivott. Már ezer éve nem volt hasonló családi összeröffenés (ok, a Karácsonyt leszámtiva).

Hétfőn Utrecht, Lóránt lak-, és munkahelye volt az úticél. Mielőtt rátértünk volna az Utrechtbe vezető útra, ki akartam menni a közeli tengerpartra, Zandvoort-ba. Így is lett, de a várttal ellentétben fehér köd, és éles hideg szél fogadott bennünket. A pár méterre levő viz sem látszott. Anélkül, hogy papi kiszállt volna indultunk utunkra Utrechtbe. Pár kilométerrrel a szárazföld irányába, verőfényes napsütés volt és folytatódott is bárhova mentünk a nap további részében (nem ez volt az első alkalom, hogy így „megtréfált” a tenger: 2 hete, amikor először csörlőztem Wijk aan Zee-ben, akkor is a nyárből mentünk a fehér hideg ködbe míg pár óra múlva el nem tűnt aztán és lett napsütés és meleg a aprton is).

Utrechtben a belvárost nézük meg, a félbe szakadt templomot, ami most külön áll a harang tornyától. Szerettünk volna normál (meleg, főtt étel: leves, főétel, desszert) típusú ebédet enni, de az egyedüli nyitva levő (egyébként görög) éttermeben is közölték, hogy csak szendvics van (és talán leves, mert azt itt is esznek ebédre).
Utrechtben az volt a legérdekesebb számomra, hogy a belvároson átvezető csatorna úgy volt kialakitva, hogy lent a vizzel egy szinten volt egy alsó part, ahol éttermek, boltocskák vannak, lehet sétálni, és csak utána jött a fal, a kikövezett meder, aminek a tetején az eddig megismert módon normál utca volt épületekkel és boltokkal az alaksorban. Nagyon jó hangulata van az Utrecht belvásoi csatornának.

Kedd volt a legjobb tenger-nap! E napra már többször voltunk a tengerparton (északon a zárógátnál, Zaandvortban, Hoorn beltenger) most először tudtunk annak rendje és módja szerint lemenni a partra, átgázolni a hullámnyomokkal tarkitott partszakaszon a vizig. Noha 2 gátszerű meredélyt kellett lefele majd felfele irányban megmásznunk, mégis megérte a kalandot. Papi élvezte a nagy vizet illetve a nyári bungallok lánctalpas emelődarukkal történő behelyezésének látványát ;-) A parton vettem nemzeti eledelt (sült krumplit) special szósszal, ami ketchup, majonéz és apróra vágott hagyma kockákat jelentett. Papi is megszerethette a sült kurmplit, mert megkérdezte mamit, hogy hogy kell késziteni, hehe.
Mivel ez volt az utazás előtti nap, nem volt szabad sokat gyalogolni. Még szerettem volna egy haarlemi malomba felmászni, de ezt már lefújtuk. Inkább kicsit hosszabban maradtunk a tengerparton. Aztán otthon még beszélgettünk papival a régi időkről, amikor a bányában megtréfálták egymást a munkatársakkal és sok más történet is megesett.

Mivel menet közben nem beszélt sokat, kértem papit, hogy irjon egy élménybeszámolót a hollandiában látottakról. Nagyon várjuk! Ha meglesz inditok neki egy külön papi blogot!!